Kata és Gábor kedvességének köszönhetően, akik befogadtak és elkényeztettek, mint vendéget, megtapasztalhattam, hogy Boston hangulata milyen nagyon európai. Nemcsak azért, mert ott véletlenül sem használna senki "Hi!"-t (helyette szép Jó napot!), hanem mert a különböző városrészekben az az érzése van az embernek, hogy ez akár Angliában vagy Hollandiában is lehetne valahol. Még a Boston cream pie íze is az öreg kontinenst idézi!
Boston történelmi város, és iskoláskorunkból elsősorban a teadélután szó jut eszünkbe először a neve hallatán. Már túlvagyok sok-sok interaktív történelmi múzeumon itt, de a Boston Tea Party Ship and Museum még túl tudta mindezt szárnyalni. Az egyórás show tulajdonképpen egy szerepjáték, ahol három színész vezet végig az eseményeken: együtt döntjük el a gyűlésen, hogy valóban szükség van-e a radikális fellépésre, együtt ujjongunk és tiltakozunk, együtt dobáljuk bele a bála teákat a tengerbe, együtt szorongunk másnap, hogy vajon a rossznyelvű szomszédasszony (aki háromdimenziósban van kivetítve) elárul-e minket, és együtt éljük át a kirobbant háború borzalmait, majd a függetlenség mámorát. Mindezt kipihenni a John Adams zseniális, politikai tanácsadójaként is munkálkodó feleségéről, Abigailről elnevezett teázóban lehet, sütemény és persze tea mellett.
