Eszter in DC

Eszter in DC

Az igazi Washingtonról

2015. október 03. - Szerelmem, Budapest

Szeretném megérteni ezt az országot. A történelmét, a politikai rendszerét, a kultúráját, az embereket - örömeikkel, félelmeikkel, motivációikkal együtt.

Mount Vernon olyan hely, ami egy első lépés lehet ehhez. A férfi, akinek a keze nyomát viseli a birtok, nemcsak az Egyesült Államok első elnöke volt, hanem kiváló katona, tehetséges farmer, innovatív vállalkozó és szerető férj is.

Ami talán leginkább megragadott a történetében, hogy minden egyes alkalommal, amikor valami emberfelettit hozott létre (legyőzte az angolokat, tető alá hozta az alkotmányt, elnökként a semmiből kialakította a kormányzatot, stb.), utána szerényen önként távozott a hatalomból, hogy visszatérjen ide.

Persze megértjük, valóban elragadó hely, és esténként a teraszon ülve nézni a naplamentét a folyó felett, oldalán Marthával, aki végig hűséges társa volt, minden bizonnyal lélekemelő lehetett.

Saját gyereke nem volt, de apaként nevelte fel Márta előző házasságából származó két gyermekét. Amikor meghalt, Márta lezárta a hálószobájukat, és átköltözött az egyik vendégszobába. Két év múlva követte, és ma is egymás mellett nyugszanak.

Azt talán kevesen tudják, hogy Washington milyen szenvedéllyel gazdálkodott. Új megoldásokat próbált ki, maga tervezett épületeket, olvasott, tanult, kísérletezett. A birtok ma erre is emlékeztet a farm és kertek újjáélesztésével. Emellett az ország legnagyobb wiskey-gyárát hozta itt létre. Ügyes!

Persze ennek az ára is megvolt: több mint 300 rabszolga dolgozott a birtokon. Egész családok laktak kis kunyhókban, akik pedig a ház körül dolgoztak, sokágyas hálótermekben. Washington felismerte, hogy a jövőben ez az egyenlőtlenség nem tartható fenn, ezért végrendeletében felszabadította a rabszolgáit.

Majdnem 7 órát töltöttem a birtokon, ami annak is köszönhető, hogy az amerikaiak nagyon tehetségesek abban, hogy izgalmassá, átélhetővé, megérthetővé tegyék a történetüket. A tartalmas tájékoztató feliratok, idegenvezetések, korabeli jelmezek és tevékenységek bemutatása mellett egy interaktív múzeum varázsol vissza Washington korába (sajnos itt nem lehetett fotózni). Az öt (!) moziteremből a függetlenségi háborúról szóló rövidfilmet bemutatóban remegtek a székek az ágyúszótól, valós volt a hóesés és a köd is.

Az illúzió része az étterem is, ahol az egyetlen rossz élmény ért: szingliként diszkrimináltak, csak a bárpulthoz ülhettem. Az amerikai burger hamar kiengesztelt, bár a 'root beer' nevű ital, amit rendeltem, borzalmas volt. Azóta tudom, hogy egy olyan fa kérgéből és gyökeréből készítik, amit a találó magyar nyelv Szasszafrász babérfának nevez.

Hosszú nap, hosszú blogbejegyzés. Bárhová megyek, Mount Vernon mindig hiányozni fog kicsit.

dsc_0081.JPG

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterindc.blog.hu/api/trackback/id/tr217884222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása