Talán eddig ez a legzavarbaejtőbb élményem itt: amikor valaki ismeretlennel találkozom, például egy eladóval a boltban, egy biztonsági őrrel az irodában, egy könyvtárossal, pincérrel, vagy csak beszáll valaki a liftbe - nem egy egyszerű hellóval köszön, hanem így: "Hi, how are you doing?" (Helló, hogy vagy?), esetleg "Hi, how is your day?" (Helló, milyen a napod?) Mindezt két másodperc alatt, hadarva. Aztán megy, dolgozik tovább.
A huszadik ilyen helyzet után, amikor zavarodottan valami jónapotot mormoltam, kénytelen voltam megkérdezni amerikai barátnémat, Augustát, hogy akkor mégis erre mi a válasz. Ő először is értetlenkedett a problémámon, majd felvilágosított, hogy csak ennyit: "Fine. And you?" (Jól. És te?) Szóval véletlenül se osszam meg a pincérrel, hogy izgatott vagyok, mert ez az első utam az Egyesült Államokban, és fáradt a jetlagtől, ezért alig várom, hogy végre rendesen kipihenjem magam a kedves kis lakásomban, ami kicsit sötét, de keveset vagyok ott, stb., stb. Ez itt inkább a köszönés része csak, nem valódi érdeklődés az állapotomról.
Az egyik internetes kérdés-válasz oldalon találtam a legfrappánsabb választ ugyanezen kérdésre: "Ha éppen elütött egy autó, akkor mondhatod esetleg azt, hogy 'nem vagyok túl jól, mert éppen elütött egy autó', de minden más esetben elég egy 'fine'."
