Az elmúlt napok esős időjárása alatt igazán hálás voltam, hogy a múlt hétvégén borús, de száraz időt kaptam ajándékba. Ennek köszönhetem életem első baseball-élményét - no és annak, hogy a Washington Nationals az idényben utoljára még hazai pályán játszott. (Meg persze Augustának, aki elhívott.)
Nem állítom, hogy a mérkőzés végére minden apró részletszabályt megértettem, de már viszonylag magabiztosan használok olyan kifejezéseket, mint inning, pitcher, batter, catcher, infielder, outfielder. Kedvencem a home run (hazafutás) - nekem kicsit hosszú lenne most...
Természetesen nagyon komolyan szurkoltunk, amiben segítségünkre volt az elmaradhatatlan hotdog, sör és a Cracker Jack, ami nem más, mint karamellával bevont kukoricapehely (borzalmas). Ennek ellenére a Nats az erős kezdés után végül alulmaradt.
Ami nagyon tetszett, hogy nem veszik halálosan komolyan a játékot. Mindenki ki-bemászkál közben, a családok piknikeznek, evés-ivás, beszélgetés. Ennek talán egyik oka, hogy a mérkőzésnek nincsen rögzített ideje, illetve sok rövid szünet van benne. Ezek sem telnek unalmasan: meghatározott koreográfia szerint minden inning után következik valamilyen szórakoztató elem. Ez lehet történelmi kvízkérdés egy véletlenszerűen kiválasztott szurkolónak pólóért cserébe, a születésnapi és egyéb köszöntő üzenetek lefutása a kijelzőn, szurkolólányok tánca, himnuszéneklés, vagy a szurkolótábor által közösen énekelt dal ("Vigyél ki a labdajátékra, vigyél ki a tömeggel, vásárolj nekem mogyorót és Cracker Jack-et, az sem baj, ha soha nem megyünk haza" stb.).
A legviccesebb szerintem mégis az Elnöki futam, amikor hat korábbi amerikai elnök bábuja versenyt fut, név szerint Washington, Lincoln, Jefferson, Roosevelt, Taft és Coolidge. A Nats mezét viselik, számuk pedig azt mutatja, hogy hányadik elnökök voltak a sorban. Az eredményeket egyébként pontosan jegyzik, az idei szezonban Taft áll győzelemre, egyébként Lincoln minden idők legjobbja.
