Kegyelmi időszakban és boldog helyre születtem: a háborút csak hírből ismerem. De ott vannak a köztereinken otthon az első, második világháború emlékművei, amelyek valamilyen furcsa kevercsként egyszerre próbálnak a hősiességre és a tragédiára emlékeztetni. Itt is ugyanezt a kettősséget érzem, és az emlékművek többségénél mintha az előbbi felé billenne a mérleg. Egy nagyon erős kivétel a Vietnámi Veteránok Emlékműve. 

Egyszerű fekete márvány V-alak, és a lapokon több mint 58 ezer név: azoké a katonáké, akik meghaltak vagy eltűntek szolgálat közben a vietnámi háborúban. Az emlékművet egy 21 éves egyetemi hallgató, Maya Lin tervezte 1982-ben. Sokaknak nem tetszett, egy tradicionálisabb mementót szerettek volna, így kerül mellé 1984-ben a Három katona szobra, akik közül egyik fehér, a másik afroamerikai, a harmadik latino. 

De nézzük meg közelebbről a falat! A nevek előtt jelek. Gyémánt szimbólum (♦) azoknál, akik halálának tényét megerősítették, és + jel az eltűnteknél. Ha valaki mégis előkerül időközben, a + jelet bekarikázzák. A mai napig egyetlen ilyen változtatás sem történt a falon.

A falnál fiatal férfiak fényképei, virágok, zászlók - valakinek csak ennyi maradt abból, akivel az életét szerette volna leélni. Idős veteránok segítenek a keresett nevek megtalálásában, és van egy regiszter is, amit átlapozva hirtelen szíven bárkit szíven üthet a tudat, hogy mindez talán nem is olyan távoli.