Ha a tárgyak mesélni tudnának!
Ez a tintatartó, azt hiszem, verhetetlen lenne az amerikai kontinensen a sztorijával: kétszer is használták, mindkét alkalommal ugyanabban a teremben, a Pennsylvania State House (Independence Hall) tanácstermében.
A 13 állam által 1776. július 4-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatra augusztus 2-án került rá az utolsó aláírás. Idemásolok egy részt a magyar fordításból, mert a történelmi jelentőség mellett nyelvileg is annyira szép szöveg:
Amidőn az emberi események sodrában szükségessé válik egy nép számára, hogy feloldja azokat a kötelékeket, amelyek egy másik néphez fűzték, és elfoglalja a földkerekség Hatalmai között a Természet Törvényei és a Természet Istene által részére kijelölt különálló és egyenrangú helyet, akkor az emberiség ítélete iránt érzett illő tisztelet megkívánja, hogy kinyilatkoztassa azokat az okokat, amelyek a különválásra késztették.
Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását. A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék.
De a tintatartó karrierje nem fejeződött itt be, 1787. szeptember 17-én, az egész nyáron zajló, heves viták után ismét eszközül szolgálhatott egy rendkívüli tetthez: az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának megalkotását lezáró aláíráshoz.
Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.
Az Alkotmányozó Konvenciót George Washington vezette, akiből nem sokkal később az új állam első elnöke lett. Székébe a Nap képe volt faragva. Amikor Benjamin Franklin, aki Pennsylvania követeként volt jelen, szignózta a dokumentumot, megjegyezte: most már tudja, hogy az nem a lenyugvó, hanem a felkelő nap jele, és így fog az új ország jövője is felragyogni.
A közelben található a Szabadság Harangja, amely eredetileg a toronyban figyelmeztette a törvényhozókat, hogy ideje lenne visszafáradni a szavazásra, később azonban a szabadság szimbólumává vált, amelyet egyaránt használtak a rabszolgaság eltörlése, a nők választójogának megadása és más hasonló ügyek hívei. A körben futó idézet Mózes 3. könyvéből való (25,10):
... hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.
Néhány éve egy alkotmánymúzeumot is nyitottak, ahol a leginteraktívabb módon vezetnek végig az alkotmányosság 200 éves történetén. Pillanatnyira el is szorult a szívem, hogy milyen jó is lehet egy olyan alkotmány alatt élni, amely integrál...
Nekem az Independence Hall még egy szempontból nevezetes: itt arattam az első tapsvihart amerikai földön. Az idegenvezetés elején általában mindenhol megkérdezik, hogy ki honnan jött, és mindenkit megtapsolnak. Texas, Massachusetts, Virginia után általános ujjongás tört ki, amihez csak egyetlen szóra volt szükségem: Hungary. Ritka, jó érzés.