Ma találkoztam egy fiatal bírónővel egy csendes-óceáni szigetországból, tervezgeti ő is, hogy részt venne ugyanabban a programban, mint én (most egy másik ösztöndíjjal van az USA-ban). Kérdezgetett a kutatási témámról, kifejtettem neki, hogy mennyire fontos, hogy a bíróságok nyitottan működjenek, a periratok, döntések elérhetőek legyenek az interneten, esetleg a meghallgatások is online. Mire ő elmesélte, hogy mivel egy szigeten bírónő, ami messze esik a fővárostól, a bíróságon nemhogy internet nincs, de telefon sem, a saját laptopját használja, papírt, nyomtatópatront a saját fizetéséből vesz. 

Megint az jutott eszembe, hogy nem lehetünk elég hálásak mindenért, ami megadatik.