Kicsi keresztfiammal sok tucat alkalommal hallgattuk meg Gryllus Vilmos Maszkabál albumáról a Skót című számot, de nem gondoltam, hogy egy nap Alexandriában ennyi igazi férfit látok majd egyszerre az éves skót parádén. Mert hogy milyen is az igazi férfi?
Az igazi férfi dudán játszik,
Vörös szakálla messzire látszik,
Az igazi férfi mindig zord,
Az igazi férfi kockás szoknyát hord!
Kata és Gábor kedvességének köszönhetően, akik befogadtak és elkényeztettek, mint vendéget, megtapasztalhattam, hogy Boston hangulata milyen nagyon európai. Nemcsak azért, mert ott véletlenül sem használna senki "Hi!"-t (helyette szép Jó napot!), hanem mert a különböző városrészekben az az érzése van az embernek, hogy ez akár Angliában vagy Hollandiában is lehetne valahol. Még a Boston cream pie íze is az öreg kontinenst idézi!
Boston történelmi város, és iskoláskorunkból elsősorban a teadélután szó jut eszünkbe először a neve hallatán. Már túlvagyok sok-sok interaktív történelmi múzeumon itt, de a Boston Tea Party Ship and Museum még túl tudta mindezt szárnyalni. Az egyórás show tulajdonképpen egy szerepjáték, ahol három színész vezet végig az eseményeken: együtt döntjük el a gyűlésen, hogy valóban szükség van-e a radikális fellépésre, együtt ujjongunk és tiltakozunk, együtt dobáljuk bele a bála teákat a tengerbe, együtt szorongunk másnap, hogy vajon a rossznyelvű szomszédasszony (aki háromdimenziósban van kivetítve) elárul-e minket, és együtt éljük át a kirobbant háború borzalmait, majd a függetlenség mámorát. Mindezt kipihenni a John Adams zseniális, politikai tanácsadójaként is munkálkodó feleségéről, Abigailről elnevezett teázóban lehet, sütemény és persze tea mellett.
Azért igazi karácsony-élményben is volt részem. A Nemzeti Katedrálisban a Joy of Christmas koncerten ideális inkább a klasszikus dalok domináltak, a férfi-, női- és gyerekkórus előadásában. Elhangzottak ősi melódiák és afroamerikai gospelek, orgonaművek és más instrumentális darabok is, de a kedvencem mindenképpen az a három carol volt, amit közösen énekelt az egész közönség a kórusokkal. Idevágok néhány linket (az elején az új kedvencemmel), hátha másnak is kedve támad énekelni. Nemsokára már együtt is megtehetjük!
https://www.youtube.com/watch?v=95LVthJfDzY
https://www.youtube.com/watch?v=tHS7StIz1S8
https://www.youtube.com/watch?v=l1wHyMR_SCA
https://www.youtube.com/watch?v=iXze_TLUTqM
https://www.youtube.com/watch?v=6J_2tKCwu7Q
https://www.youtube.com/watch?v=040tPQc8zsg
https://www.youtube.com/watch?v=1mItWsC8RtM
Demokrácia nem működőképes felkészült képviselők nélkül - ez volt az alapgondolata a Kongresszusi Könyvtár létrehozásának, aminek először a Capitolium adott otthont. Amikor a britek 1812-ben porig égették az épülettel együtt a gyűjteményt is, Jefferson a saját 6500 könyvét ajánlotta fel, hogy az új könyvtár alapjait megvesse. Ezek a könyvek mindenféle tudományterületet lefedtek, és sok idegennyelvű volt, de Jefferson szerint nincsen olyan téma, amely ne lehetne hasznos egy képviselőnek. Ma már három, alagúttal is összekötött épület és sok külső raktár őrzi a 270 millió dokumentumot tartalmazó gyűjteményt, amiből 23 millió könyv van a katalógusban. A központi olvasóteremnél szebb munkakörnyezetet nehéz elképzelni - persze a jogi könyvtár, ahol én dolgoztam, egy csúnya, szürke, modern terem. A katalógusban pedig meglepetés. Elég motiváció a második könyv írásához.
"- Téged Brightonba! Még Eastbourne-ig sem engednélek el, semmi pénzért! Nem, Kitty végre megtanultam, hogy óvatos legyek, s ezt a magad bőrén fogod tapasztalni. Az én házamba katonatiszt többé be nem teszi a lábát - még a falun sem mehet keresztül. A báloknak egyszer s mindenkorra végük, legfeljebb a nővéreiddel táncolhatsz. És addig egy nap sem mozdulhatsz ki a házból, amíg be nem bizonyítod, hogy naponta tíz percet okosan használtál fel.
Kitty komolyan vette ezt a fenyegetőzést, és sírva fakadt.
- No, azért nem kell kétségbeesni - mondta az apja. - Ha tíz évig jó kislány leszel, utána elviszlek magammal egy díszszemlére."
(Jane Austen: Büszkeség és balítélet)
Van-e nagyszerűbb kezdete a karácsonyi szezonnak, mint a U.S. Army Band hagyományos Holiday Festival Concert-je?! A tavalyi felvétel érhető csak el, de a koncepció és programszerkezet idén is ugyanilyen volt: világító fogsorú műsorvezető, egyenruhás zenekar és énekesek, a korábban élőben sohasem hallott amerikai karácsonyi dalok, és persze a himnusz. Idén viszont nem Snoopy volt a vendég, aki tavaly tiszteletbeli rangot kapott a hadseregben (a felvételen 38:03-tól), hanem a Frozenből énekeltek dalokat, amit sajnos nem ismertem. Elmaradhatatlan volt viszont az a rész, amikor az összes hadnem indulóját végigénekelték, és a közönségből felállhatott az, aki abban a hadnemben szolgál, szolgált, vagy családtag, hogy megtapsolják (a felvételen 40:31-től), közben pedig megható képeket vetítenek róluk. Mit is kívánhatnánk erre az ünnepre? Több éneklést, kevesebb háborút.
Ha nem ismerném Budapestet és Párizst, New York lenne a kedvencem.
Washington a múzeumkedvelők paradicsoma. Képzőművészeti gyűjteményből a legszélesebb a választék, de talán egyik sem mosolyogtat meg annyira, mint a Hirshorn modern kollekciója. Ha azt hinné az ember, hogy a szoborkert varázsát nem lehet fokozni, még nem látta az időszaki kiállítást: Szürrealista tárgyak Párizstól New Yorkig. (Itt lehet böngészni a bolondos, meghökkentő, rémisztő ötletek között.)
Magyaros gombaleves New Yorkban. Hm?
