Nem, nemcsak az, hogy mindketten szimpatikusak vagyunk, hanem hogy ugyanazon a héten érkeztünk látogatásra az Egyesült Államokba! Ráadásul neki is ez az első útja itt, de gondolom, inkább csak egyházfőként, hátizsákos turistaként nyilván már ő is megküzdött néhány burgerrel.

Ez a tény, a nyári idő és az amerikai néplélek megértésére irányuló kísérleteim elkerülhetetlenné tették, hogy én is valamilyen módon részt vegyek az események sodrásában. Mivel sem a Fehér Ház kertjében, sem a parlament két kamarájának közös ülésén tartott beszédre nem kaptam meghívást, maradt a nyilvános pápai parádé, ahol egyszerre tanulmányozhattam a pápát és az amerikaiakat. Mindannyian jól vizsgáztak. Előbbi közvetlen és szerethető volt, utóbbiak pedig egyszerre lelkesek és fegyelmezettek. 

Az Egyesült Államokban egyébként kb. a lakosság 20%-a katolikus, eddig egyetlen katolikus elnökük volt (Kennedy). Jelenleg a Kongresszus 31%-a katolikus, és a Legfelsőbb Bíróság 9 tagjából 6. Az adatok meglétéből is látszik, hogy itt ez sokkal kevésbé rejtett része a magánszférának, mint otthon. (Erről szeretnék írni majd még.) A szabadság országában pedig természetes, hogy egymás mellett, felváltva kiabál a hangszórójába a póló- és kitűzőárus, és az önjelölt prédikátor, aki szerint a pápa az antikrisztus.

Most hallottam az amerikai himnuszt először az országban: nem énekelték, viszont megtapsolták. God bless America.