Varrónők neve ritkán kerül be a történelemkönyvekbe. Betsy Rossnak mégis sikerült. Elizabeth Griscom néven született, negyedik generációs amerikaiként, egy 17 (!) gyerekes családba nyolcadikként. Egy kárpitosnál volt inas, amikor beleszeretett egy inastársába - csakhogy az az episzkopális egyház tagja volt, Betsy pedig kvéker. A kvékerek tiltották a felekezet-közi házasságot, és büntetésként az "elkövetőt" kitaszították a közösségből és a családból is. Így járt Betsy is, aki - miután megszöktek otthonról - férjével külön kárpitosüzemet alapított, és a philadelphiai Christ Churchbe kezdett járni, ahol gyakran a George Washington melletti templompáholyban ült. A függetlenségi háború kitörése, és ezzel együtt férje elvesztése után nem sokkal, 1776 májusában vagy kora júniusában egy titkos, három tagú bizottsággal találkozott, melyet Washington vezetett. Ekkor kapta a megbízatást, hogy elkészítse a Zászlót. Washington felvázolta neki az elképzelését, de aztán Betsy bemutatta, hogyan lehet egyetlen vágással hat- helyett ötágú csillagokat készíteni, és ez meggyőzte a tábornokot. (Itt bárki ellesheti ennek fortélyait.) Betsy zászlajára egy évvel később bólintott rá a Kongresszus. 

Mind a sávok, mind a csillagok a 13 államot jelképezték, a csillagok száma azonban mindig megnőtt, amikor újabb állam csatlakozott, így ma már ötvenet kell felfestenie az amerikai iskolásoknak, óvodásoknak egy-egy július 4-e előtt. 

Ma ez a lobogó függ annak a háznak a falán, amely Betsy Ross műhelye volt Philadelphiában. (Itt virtuálisan körbe lehet járni.)

Betsy Rossnak nem lehetett könnyű élete (ezt követően még két férjét temette el), de csaknem ötven évig készítette még ezután a csillagos-sávos lobogókat, és műve ma is ott lobog nemcsak minden közintézményen, de minden második házon, sőt a Mount Everesten, az Északi-sarkon és a Holdon is.