Lassan itt a Háladás, és én még Halloweenról sem írtam. Ennek a fő oka talán az, hogy nekem október 31. mindig is a reformáció ünnepe marad, abban pedig, hogy a holtak szelleme visszajárna, és el kellene ijeszteni, nem igazán hiszek. Ennek ellenére mókás látni, mennyire megmozgatja itt az embereket, már hetekkel előtte megjelennek a banyák, szellemek, pókhálók és pókok, rosszabb esetben akasztott emberek, csontvázak és sírkövek a kertekben. 

A legviccesebb részről, a gyermekek cukorkéregető akciójáról sajnos lemaradtam, pedig be is vásároltam egy jó adag odaadni-valót, amit többkilós zacskókban árultak külön erre a célra. Mások viszont nem voltak ennyire felkészültek, mint azt az este felfedezett feliratok bizonyították. 

• 
• 
• 
• 
• 

Valahogy eddig sosem sikerült kiszurkolnom a győzelmet a hazai csapatnak itt: ennyire verte a New York Knicks a Washington Wizardot az évad első hazai meccsén. Nagyon izgalmas játék volt (mit vár az ember az NBA-től), 20 000 szurkoló, és persze a szünetekben minden, a filmekből ismert show-elem megjelent. Pom-pom lányok táncoltak különböző ruhákban, megjelentek a nézők a kijelzőn, és integethettek a kamerának, dobáltak pólókat és sorsoltak ajándékokat, volt kvíz az amerikai történelemről és ötödölő is. Mivel lehet az amerikaiakat motiválni, a szurkolásra is? Hát étellel! Így háromszor is volt olyan játék, hogy "ha most kettőt bedob/kihagy egymás után, a stadionban mindenki a holnapi nap folyamán jogosult egy ingyen szendvicsre az x étteremben". Egyik sem jött be, de a szurkolás decibelértéke megduplázódott. Mivel Halloween éjszakája volt, a közönségben elég nagy arányt képviseltek a zombik, varázslók, szörnyek, macskák, királyok, római katonák és Michael Jacksonok.

Egy szóval: jó móka volt! Csak az a vereség, csak azt tudnám feledni!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A nyomor elől menekült, egy jobb élet reményében? Vagy tőle örököltem a végtelen kalandvágyamat, hogy távoli tájakat lássak? Mit érezhetett, amikor több hetes tengeri út után először meglátta a franciáktól ajándékba kapott szobrot, amit évekig nem tudtak felállítani, mert nem volt pénz a talapzatra? Milyen nyelven kommunikált a bevándorlási tisztségviselőkkel, amikor az egészségi állapotáról, foglalkozásáról, családjáról faggatták Ellis Islanden? Vagy őt már nem is ott vizsgálták át a csomagjaival együtt, mert akkor már bezárták a szigetet, miután a bevándorlás olyan méreteket öltött, hogy célszerűbb volt az indulási állomáson rögtön megejteni a tortúrát? Vagy nem is New Yorkon keresztül jött? 

Sosem fogjuk megtudni a pontos válaszokat, mert dédnagyapám, Balogh András szűkszavú ember volt, és különben sem szívesen beszélt a rosszemlékű amerikai kalandjáról. Annyit tudunk, hogy fiatal feleségét hátrahagyva elindult az óceán túlpartjára, ahol aztán hét évet töltött. Gyárban dolgozott, majd egy farmja lett egy másik magyarral Kanadában. A farm annyira jól ment, hogy eljött az idő a családegyesítésre, csakhogy dédnagyanyám anyja (az anyós) hallani sem akart arról, hogy még egy gyermekét "elveszítse". Mit volt mit tenni, dédnagyapa útnak indult haza, és üzlettársára bízta, hogy adja el az ő részét, és küldje majd utána a pénzt. Azóta sem érkezett meg. Csak a halálos ágyán kezdte el gyötörni az ígérete, és akkor körülbelül húsz dollár értékű összeget küldött jóvátételként.

Így alakult, hogy dédnagyapa nem lett milliárdos. Így alakult, hogy Magyarországon született egy kicsi lánya, nagymamám, aki így beleszerelmesedhetett a jóképű vajai mérnök barna szemeibe, hogy aztán megszülessen édesanyám is. Így alakult, hogy vagyok. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

1749 - Washington DC helyét még mocsár foglalta el, de a Potomac másik partján Alexandria már virágzott. Virágzik ma is, a legvarázslatosabb környék, ami metróval is megközelíthető DC-ből. Együtt van itt minden, ami egy tökéletes szombathoz kell. Bájos házacskák a 18-19. századból, történelmi emlékhelyek, Washington szelleme a szabadkőművesség misztériumával körbelengve, a kereskedőváros fénykorának emlékei, békés kikötő, színes-pezsgő piac, az ősz színei, kilátás a városra, könnyű ebéd, francia kávézóban kényelmes fekete. Nem csoda, hogy oyan szívesen elidőzött itt Washington, Jefferson, Adams, Madison vagy Lafayette márki is, még ha nekik aligha volt is olyan jó idegenvezetőjük, mint nekem. Köszönet, Anna! 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Első körben mindig európainak vallom magam itt (otthon is), aztán ha látom, hogy van valami nyitottság, jön Magyarország, rögtön összekötve azzal, hogy a világ egyik legszebb városában, Budapesten élek. 

Ehhez képest legtöbbször franciának vélnek, ma a pénztáros néni automatikusan át is váltott franciára (talán csak a kabátom teszi), jól is esett kicsit használni a legdallamosabb nyelvet, amit ismerek.  Tegnap viszont a balettóra után az öltözőben két idősebb hölgy jól megbeszélte egymással, hogy csak skandináv lehetek, mert teljesen olyan az akcentusom, mint Ingrid Bergmannak. Ezt elsőre dicséretnek vettem, aztán itthon meghallgattam, hogyan is beszélt. A konditeremben az edző hosszan szabadkozott, hogy nem tud velem németül beszélni, mondjuk furán is hangzana Goethe és Luther nyelvén a sok üres motiváló szöveg.

Szóval európai vagyok. Büszke európai. 

Varrónők neve ritkán kerül be a történelemkönyvekbe. Betsy Rossnak mégis sikerült. Elizabeth Griscom néven született, negyedik generációs amerikaiként, egy 17 (!) gyerekes családba nyolcadikként. Egy kárpitosnál volt inas, amikor beleszeretett egy inastársába - csakhogy az az episzkopális egyház tagja volt, Betsy pedig kvéker. A kvékerek tiltották a felekezet-közi házasságot, és büntetésként az "elkövetőt" kitaszították a közösségből és a családból is. Így járt Betsy is, aki - miután megszöktek otthonról - férjével külön kárpitosüzemet alapított, és a philadelphiai Christ Churchbe kezdett járni, ahol gyakran a George Washington melletti templompáholyban ült. A függetlenségi háború kitörése, és ezzel együtt férje elvesztése után nem sokkal, 1776 májusában vagy kora júniusában egy titkos, három tagú bizottsággal találkozott, melyet Washington vezetett. Ekkor kapta a megbízatást, hogy elkészítse a Zászlót. Washington felvázolta neki az elképzelését, de aztán Betsy bemutatta, hogyan lehet egyetlen vágással hat- helyett ötágú csillagokat készíteni, és ez meggyőzte a tábornokot. (Itt bárki ellesheti ennek fortélyait.) Betsy zászlajára egy évvel később bólintott rá a Kongresszus. 

Mind a sávok, mind a csillagok a 13 államot jelképezték, a csillagok száma azonban mindig megnőtt, amikor újabb állam csatlakozott, így ma már ötvenet kell felfestenie az amerikai iskolásoknak, óvodásoknak egy-egy július 4-e előtt. 

Ma ez a lobogó függ annak a háznak a falán, amely Betsy Ross műhelye volt Philadelphiában. (Itt virtuálisan körbe lehet járni.)

• 
• 
• 

Betsy Rossnak nem lehetett könnyű élete (ezt követően még két férjét temette el), de csaknem ötven évig készítette még ezután a csillagos-sávos lobogókat, és műve ma is ott lobog nemcsak minden közintézményen, de minden második házon, sőt a Mount Everesten, az Északi-sarkon és a Holdon is.

Ha listát kellene írnom azokról az amerikaiakról, akiket leginkább kedvelek, Ernest Hemingway biztosan a tetején lenne. Nemcsak minden könyvét olvastam, de Párizsban is végigjártam az ottani életének helyszíneit - nyilván a párizsi kötődés már önmagában is megalapozná a rajongást. Most New Yorkban futottam bele a kiadójába, az 1846-ban alapított Scribnerbe. 

• 
• 

Emlékszem, Vámos Miklós mesélte egyszer egy estjén a történetet, hogy majdnem elfogadták egy regényét (Hemingway kiadója!), és már a tárgyalás közben jött be a piackutatással foglalkozó kolléga, aki ismertette a lehetséges eladási számokat, és mire a végére ért, Vámos már a folyosón találta magát. Aztán szerencsére mégis megjelent az Apák könyve az USA-ban is, igaz, egy másik kiadónál. (Kisses to the American readers cikkében őszintén ír arról, milyen nehéz volt az amerikai piacra betörni, és az amerikai-magyar puszilkodási szokásokról is...) Mára a könyvből a világon másfél millió példányt adtak el belőle, 10 nyelven. 

Ma találkoztam egy fiatal bírónővel egy csendes-óceáni szigetországból, tervezgeti ő is, hogy részt venne ugyanabban a programban, mint én (most egy másik ösztöndíjjal van az USA-ban). Kérdezgetett a kutatási témámról, kifejtettem neki, hogy mennyire fontos, hogy a bíróságok nyitottan működjenek, a periratok, döntések elérhetőek legyenek az interneten, esetleg a meghallgatások is online. Mire ő elmesélte, hogy mivel egy szigeten bírónő, ami messze esik a fővárostól, a bíróságon nemhogy internet nincs, de telefon sem, a saját laptopját használja, papírt, nyomtatópatront a saját fizetéséből vesz. 

Megint az jutott eszembe, hogy nem lehetünk elég hálásak mindenért, ami megadatik. 

Ha a tárgyak mesélni tudnának!

Ez a tintatartó, azt hiszem, verhetetlen lenne az amerikai kontinensen a sztorijával: kétszer is használták, mindkét alkalommal ugyanabban a teremben, a Pennsylvania State House (Independence Hall) tanácstermében. 

• 
• 
• 

A 13 állam által 1776. július 4-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatra augusztus 2-án került rá az utolsó aláírás. Idemásolok egy részt a magyar fordításból, mert a történelmi jelentőség mellett nyelvileg is annyira szép szöveg: 

Amidőn az emberi események sodrában szükségessé válik egy nép számára, hogy feloldja azokat a kötelékeket, amelyek egy másik néphez fűzték, és elfoglalja a földkerekség Hatalmai között a Természet Törvényei és a Természet Istene által részére kijelölt különálló és egyenrangú helyet, akkor az emberiség ítélete iránt érzett illő tisztelet megkívánja, hogy kinyilatkoztassa azokat az okokat, amelyek a különválásra késztették.

Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását. A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék.

De a tintatartó karrierje nem fejeződött itt be, 1787. szeptember 17-én, az egész nyáron zajló, heves viták után ismét eszközül szolgálhatott egy rendkívüli tetthez: az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának megalkotását lezáró aláíráshoz. 

Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.

Az Alkotmányozó Konvenciót George Washington vezette, akiből nem sokkal később az új állam első elnöke lett. Székébe a Nap képe volt faragva. Amikor Benjamin Franklin, aki Pennsylvania követeként volt jelen, szignózta a dokumentumot, megjegyezte: most már tudja, hogy az nem a lenyugvó, hanem a felkelő nap jele, és így fog az új ország jövője is felragyogni.

A közelben található a Szabadság Harangja, amely eredetileg a toronyban figyelmeztette a törvényhozókat, hogy ideje lenne visszafáradni a szavazásra, később azonban a szabadság szimbólumává vált, amelyet egyaránt használtak a rabszolgaság eltörlése, a nők választójogának megadása és más hasonló ügyek hívei. A körben futó idézet Mózes 3. könyvéből való (25,10):

... hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.

Néhány éve egy alkotmánymúzeumot is nyitottak, ahol a leginteraktívabb módon vezetnek végig az alkotmányosság 200 éves történetén. Pillanatnyira el is szorult a szívem, hogy milyen jó is lehet egy olyan alkotmány alatt élni, amely integrál...

Nekem az Independence Hall még egy szempontból nevezetes: itt arattam az első tapsvihart amerikai földön. Az idegenvezetés elején általában mindenhol megkérdezik, hogy ki honnan jött, és mindenkit megtapsolnak. Texas, Massachusetts, Virginia után általános ujjongás tört ki, amihez csak egyetlen szóra volt szükségem: Hungary. Ritka, jó érzés.